A szombati vendégséget egy vasárnapi követte. Új emberek, új menü. Hétköznapibb ételek, de elkészítésük kissé bonyolultabb volt. A főfogást majd később írom le, de a leves mindenesetre nagy sikert aratott, és azért ez elég gyorsan is elkészül.

Borsóleves galuskával

• 30 dkg. borsó (tél van, hát mélyhűtött)
• kb. 3 liter víz
• 2,5 dl. teföl
• 2 tojás
• liszt
• 1 fej hagyma
• só, bors

Felteszem a borsót főni a vízzel, sóval és a hámozott ép vöröshagymával. Megszózom, megborsozom (a fehér bors, talán azért jobb, mert nem lesznek benne akkor azok a szép fekete pöttyök, amik a kéően láthatóak), és addig főzöm, amíg a hagyma puha nem lesz. Közben felverem a két tojást, és hozzáadok annyi lisztet (kb. 5 púpos evőkanál), amíg tészta állaga nem lesz (nem túl kemény). Hozzáadok egy csipet sót és villával beleszaggatom a levesbe. Amikor a galuskák a feszínére jöttek, fogom a fél doboz tejfölt, hozzáadok egy púpos kanál lisztet, összekeverem és lassan a levesbe öntöm. Egy kevés vízzel kiöblíthetem a tejföles dobozt, és azt is beleönthetjük. Öt perc alatt összelobban, és kész is.

Az ebéddel kissé el voltam csúszva, így történhetett, hogy a levesben láthatóak azok az apró fehér pöttyök, amik a tejfölt jelzik. Ha jól akarjuk csinálni, akkor úgy keverjük bele, hogy összekeverjük kétszer annyi, a levesből kimert forró lével és nagyon lassan belecsorgatjuk. De becsszó így is finom, és nem érződik a különbség, max. látványra nem annyira tökéletes.