Ma nem főztem semmit. Egy barátnőm (Kati) születésnapját ünnepeltük a Lanzhou nevű kínai étteremben. Ez az a fajta hely, ahová ha nagyobb társaság érkezik akkor egy olyan kerek asztalt adnak, aminek a közepe forgatható, így bárkihez eljut bármelyik kaja. Na receptet nem tudok ezek mellé írni, képet is már csak akkor készítettem, amikor félig jól laktam. De nézzük, miket kóstoltam meg.

 A jobb felső sarokban az a zöldes dolog zeller tintahallal. A zeller állaga szinte nyers, de nem teljesen. Valamilyen fűszerben forgatták össze a tintahallal, amit nem kóstoltam, de a zeller mennyei volt. Mellette az a sárgás cucc vékonyra reszelt burgonya valamilyen olajos-sós-savanykás lében, az is majdnem nyers, de nem teljesen. Én még ilyen jól elkészített burgonyát nem ettem, pedig nagy krumplipüré-fan vagyok. A zellertől balra, valamilyen kosárban sült csirkekockák voltak sok-sok zöldhagymával és fokhagymával. Talán ez ízlett a főételek közül a legjobban. Alatta sima tojásos rizs köretként. Középen az a leveses tányér pár perccel korábban marhahúsos rament (tésztaleves) rejtett, amiről nyugodt szívvel állíthatom, hogy a világ legjobb étele. Legalábbis az én kedvencem. A nap bármely szakában bármilyen mennyiségben képes lennék ezt enni. Ha egyszer vegetáriánus leszek, ezt a kaját fogom a legjobban sajnálni. A sült rizs alatt tésztában főtt húsgombóc szójaszósszal, szintén egy király előétel. Ha ramen és ez a gombóc van egy kínai étteremben, akkor az biztos jó hely. Alatta sült marhahús zöldhagymával. Érdekes indiai fűszerezése volt, ami nekem hiányzott, az hogy csípős legyen, pedig azt ígérték. Jobbra tőle kocsonyásnak nevezett csípős csirke. Kocsonyát nem találtam benne, de az íze nagyon jó volt, és ez még csípett is egy kicsit. (Kati szerint erőspista íze volt).

Ez itt egy homályosra fényképezett csirkesaslik. Ennek is ugyanaz az indiai-szrű fűszerezése volt, mint a marhának. Nekem a Caram masala fűszerkeveréket juttatta eszembe, valószínűleg az egyik fűszer volt abból. Na de melyik?

Ezt itt balra utólag rendeltem, miután mindenki kidőlt, én meg még mindig enni akartam. Jó döntés volt: úgy hívják sertéscsíkok indiai mustárral és szójababbal. Itt a mustár azt a sötétzöld növényt jelenti, amitől az egésznek picit savanykás íze lesz, és a szára olyan állagú mint a spárga. Vagy nem tudom, mihez hasonlítsam. A lényeg, hogy ez egy növény és semmi köze az igazi mustárhoz.